1. Arrancarok t�mad�sa

 Egy �tlagos este volt. �pp a teraszon �lve, te�t sz�rcs�lve, elm�l�zva figyeltem a 13. osztag szorgosan dolgoz� tagjait, akik a mindennapi teend�ket v�gezt�k. Egy h�napja ir�ny�tottam �n az osztagot, mert Ukitake kapit�ny s�lyosan megbetegedett s �gy visszah�z�dott saj�t otthon�ba, r�m a 13. osztag hadnagy�ra b�zva az osztag teljes k�r� fel�gyelet�t �tmenetileg. Az osztag feladata �sid�k �ta ugyanaz volt: a dimenzi�k k�z�tti �tj�rok fel�gyelete �s �rz�se.

Ekkor siet�s l�ptek d�ng�s�re lettem figyelmes. Hamarosan zil�lva megjelent el�ttem a 6-dik tiszt, s legnagyobb ijedts�gemre egyenruh�ja v�res volt, s szem�ben retteg�s �lt. Pedig nem ezt a viselked�st szoktam meg Lawliett�l, �gy felpattanva helyemr�l, a lassan k�r�nk gy�l� t�bbi osztagtag k�s�ret�ben k�rd�n n�ztem r�. � m�g n�h�ny m�sodpercig leveg��rt kapkodott, majd k�ts�gbeesetten jelentette.

-Astholdiel hadnagy! Az �szaki kapun�l lihegte, k�t Arrancar t�madta meg a Soul Societyt! T�bben megs�r�ltek, �gy sz�ks�g�nk lenne er�s�t�sre. A tea kiesett a kezemb�l.

Egy pillanatig er�t vett rajtam az ijedts�g, s ugyanazt a retteg�st l�ttam mindenki szem�ben, ami bennem is motoszk�lt. De n�h�ny m�sodperc alatt visszanyertem nyugalmamat, tudtam nem v�letlen�l lettem �n a 13-osztag hadnagya: ha arr�l van sz�, �n vezetem az osztagot, s most ez a helyzet �llt el�. Gyorsan �tgondoltam a helyzetet, mik�zben osztagom tettre k�szen v�rta parancsaimat. „ Arrancarok, a leger�sebb lid�rcek, hogy ker�ltek pont most pont ide? Vesz�lyesek �s er�sek, n�ztem v�gig a n�m�n �lldog�l� katon�kon, egyik�k sem veszi fel vel�k a versenyt, nekem is csak Bankai haszn�lattal lenne es�lyem…No mindegy…” Z�rtam le magamban a  gondolatsort. „D�ntenem kell j�l vagy rosszul, az majd elv�lik, de most ideje tenni valamit, meg kell f�kezni a k�t Arrancar behatol�s�t a Soul Societybe, ez az els� rang� feladatunk, m�g ha teljes�t�se �let�nkbe ker�l is.„

- Kifune, Nemetra, Szotra �s Komamura! A nevek tulajdonosa hat�rozottan kil�ptek a sorb�l. –A 6-os tiszt vezet�s�vel menjetek az �szaki kapuhoz, �s vegy�tek fel a harcot az Arrancarokkal! Miut�n jelentettem a kapit�nynak �n is csatlakozom.

-Igenis, hadnagy! Hangzott a felelet.

-Indul�s! Adtam ki a v�gs� parancsot �s a tisztek hirtelen elt�ntek, ezut�n a t�bbi fesz�lten �ll� katon�ra n�ztem.

-Riad� k�sz�lts�g! Mindenki a hely�re. Az itteni v�delem megszervez�s�t �s lebonyol�t�s�t a 9-es tisztre b�zom! A 9-es tiszt egy eg�szen fiatal shinigami megillet�dve hajolt meg el�ttem.

-�rtettem, hadnagy!

B�lintottam. Majd �n is elt�ntem �s vill�ml�p�ssel egyenesen Ukitake h�za el�tt termettem (ami egy�bk�nt nem messze helyezkedett el az osztag irod�j�t�l, a csendes foly�parton), s er�teljesen kopogtam az ajt�n.

- Ukitake kapit�ny!

Ronda k�h�g�st hallottam bel�lr�l. A kapit�ny k�t k�h�g� roham k�z�tt ny�gte ki a „szabad” sz�t. Bel�ptem. A Kapit�ny s�padtan �lt �gya sz�l�n, s l�zas szemeit r�m emelte. M�gis mint mindig volt ebben a csontos arcban, nyugodt barna szemben valami megfoghatatlan b�szkes�g, ami betegs�ge �s esend�s�ge ellen�re is naggy� tette �s tiszteletet k�vetelt t�lem. Besz�lni kezdtem.

-Kapit�ny �r! Sajn�lattal jelentem, hogy k�t Arrancar megt�madta az �szaki kaput, n�h�nyan megs�r�ltek, de hal�lesetr�l eddig nincs tudom�sunk.

Ukitake arc�n meg�tk�z�s l�tsz�dott a h�r hallat�ra.

-Arrancarok? -Suttogta elhal�an. -Pont most?

-El�rek�ldtem n�h�ny tisztet, �s hamarosan �n is csatlakozom hozz�juk. Elb�nunk vel�k kapit�ny. Tettem hozz� hat�rozottan, hab�r ebben egy�ltal�n nem voltam biztos, viszont azt is tudtam, hogy a kapit�ny jelenlegi �llapot�ban nem lehet sokkal er�sebb, mint j�magam.

Ukitake viszont vill�mgyorsan felugrott. K�h�gve, egyenesen a fogason l�g� kapit�nyi k�peny��rt ny�lt �s egyetlen mozdulattal mag�ra �lt�tte, majd mag�hoz v�ve kardj�t, ott termett mellettem.

Ahogy k�zel ker�lt hozz�m, l�ttam, hogy val�sz�n�leg magas l�za lehet, hiszen kiss� r�zta a hideg, s meg is sz�d�lt a hirtelen mozg�st�l de szem�b�l hal�los elsz�nts�g sug�rzott. R�gen l�ttam, az �ltal�ban mosolyg� gyakran viccel�d� kapit�nyomat ennyire komolynak. Hirtelen gyeng�den megragadta a v�llamat.

-Soha ne f�ltsd a Kapit�nyodat, Asthi…-mondta, majd elkezdett cs�ny�n k�h�gni - gyer�nk indul�s!

-De…de…taicho...

� mintha meg sem hallotta volna agg�lyoskod� szavaimat kil�pett az �jszak�ba, �n pedig abbahagyva a m�ltatlankod�st k�vettem.